Mindig is bennem volt a szándék, hogy segítsek másoknak. Teljes bizonyossággal éreztem, hogy van valami a látható világon túl, és talán kapcsolatba is tudunk “vele” lépni. Direkt kapcsolat, szándékos, “kérdező-válaszoló kapcsolat”, és nem csak egy lelki köldökzsinór, amit már annyiszor elmondtak, hogy szinte marionette bábunak érzi magát az ember a ténytől.
Kerestem valamit, találtam valami mást, és talán az én tapasztalásaim segítenek majd abban, hogy mások megvédjék magukat a kihasználástól. Kihasználjanak emberek, akik “Isten”, az “Univerzum”, az “Egy” erejét szajkózzák, miközben saját magukat, mint “csatornát” pedig isteni trónra helyezik.
18 éves voltam, most 30 vagyok. Van mögöttem egy tucat gallyra ment párkapcsolat, egy megtört család, akik pusztán tiszteletből csak meghagyták nekem a szabad akaratot (amivel én éltem is), és ottvannak azok az emberek, akiknek sosem mondtam el miért vagyok “furcsa”, mit miért teszek, és totál hülyének néznek. Na ők elég sokan vannak. : )
Tégla voltam egy falban, ami most onnan kipottyant, és a résen át megmutatom, mit félt az ember, és hogyan néz ki a félelem természetes környezetében. Tévedés ne essék, a félelem nem a folyamatos rettegés. Az egy kis bennünk lévő fék, ami nem engedi, hogy kinyissuk azt a bizonyos zárt ajtót, aminek a kulcsa már születésünk óta kezünkben van.
Hamarosan bele is vágok részletesebben… : )
Köszönöm, hogy elolvastál!
*
*
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: