Én is beleléptem egy párkapcsolatos őrületes helyzetbe, egészen pontosan egy magasabb kasztrendszerbelivel jártam… A Tanító családjából valóval. (**Drámai zene**)
Ekkor aztán összecsaptak a hullámok a fejem fölött, mert én lettem az átok, a bűnös vágyak megtestesítője, akinek csak a földi dolgok számítanak, engem „használtak a lentiek” és csupán vissza akarom rántani ezt az ártatlan fiút a szép lelki röppályájáról. A kasztrendszertől függetlenül alapvetően én voltam jobb anyagi körülmények között, beszéltem több nyelvet, vagy volt diplomám, de ez már mindegy is. Innentől kezdve romlott lettem, elvesztettem a tisztaságom, és az utána következő jó pár évet azzal kellett töltenem, hogy visszajussak arra a jó szintre, amin előtte voltam. Állítólag Istent is elhagytam, az ő útját, és felborult a sorrend. Az fel, tuti. Továbbra sem gondolom, hogy bűn lenne, ha valaki 3 év egyedüllét után 22 évesen párkapcsolatban él. Itt mégis ez volt bűnösségem forrása, pontosabban az, hogy túl közel kerültem a tűzhöz (a nagyasszony családjához), és Tanítóm nem bírta elviselni, hogy osztoznia kell szeretett családtagja érzésein. Láttunk már ilyet a történelemben, ez nem újdonság. Mégis, hirtelen én, a céda, szembe kerültem egy csapat szektással, akik egy emberként utáltak engem, sőt, egy nap arra utasítottak, hogy találkoznom kell mindenkivel négyszemközt egyesével, és elmondják nekem, hogy mennyire csalódtak bennem, és mennyire szar alak vagyok. Felemelő volt. 22 évesen pont erről ábrándoztam, hogy mindenki ellenem forduljon. Semmilyen normális párkapcsolatom nem volt előtte – nem is tudott kialakulni ilyen szabályrendszer mellett – , egy lett, az is szar. Erőfeszítések nélkül gátak és blokkok százai alakultak ki bennem. Nőként is és emberként is. A család hülyének tart, a régi barátok ugyan hol vannak már, a mostaniak meg trombitálva kimasíroztak az életemből. Köcsög vagyok, kukába velem. Pont erre vágytam. A végén már én is szemétnek éreztem magam, ez is volt a cél. Nem tudtam helyretenni magamban semmit. Sírtam, nem ettem, zavarodott voltam, és már nem tudtam, hogy mit is akarok igazán. Talán azt, hogy ne utáljanak, és ne legyek halál egyedül. Ehelyett önostorozhattam magam éjjel-nappal kedvemre mindenki tudta nélkül.
Bűn, büntetés, bűnbánat, bűnbocsánat.
A bűn alóli feloldozás sorrendjéről én meséltem nekik régebben, még a vallásos tanulmányaim során. Úgy tűnik jól beivódtak a fokozatok, amit a Biblia sok példázaton keresztül mintázott. A büntetést nagy örömmel lépték meg a csapattagok, főleg Tanítóm. A bűnbánati időt pedig mindig jól kitolta, hadd jöjjön rá a paraszt mennyire hülye volt, magára kell hagyni, szenvedjen csak, mit képzel ő magáról, hogy a családi fészekbe belepiszkált. Ám jó esetben, a szenvedés építi a jellemet. Így is lett talán. Megtanultam, hogy jobb, ha én vagyok saját magam legjobb barátja, nem kellenek mindig tükrök. Az én belső tükröm pedig mindig visszajelzett. Nem kell, hogy bárki tudja, hogy én imádkozom, vagy mit élek át, mit engedek el. A láthatatlan síkon a Nagyfőnök úgyis látja. Ő mindnet. Görbe tükrök, vagy valósak, mindig beléjük botlunk, mivel a véleményalkotás az megy. És nincs is ezzel baj. A szűrő viszont nem biztos, hogy megfelelően van beállítva. Mindig az egyén választja ki, hogy egy bizonyos helyzetben kit tart hitelesnek. Nyilvánvalóan, a párkapcsolati nehézségekről nem egy apácát fogok megkérdezni, és valószínű, hogy nem egy földmunkástól kérek tanácsot, hogy kezdjek-e ógörögül tanulni vagy nem. (Tisztelet a kivételnek, aki ógörögül jól beszélő földmunkás.)
Így hát kis magányomban magamra hagyva nem tudtam, hogy mihez kezdjek.
Hogy teljes legyen a történet, közben rám olvasták, hogy a fiú legjobb barátjával is viszonyt folytatok, ami persze nem volt igaz – ezt persze még jóslással is alátámasztották. Végre lett egy bűnbak, akire mindent rá lehet kenni. Tudjuk jól, hogy egy közösséget építi a közösen megélt élmények, a nyomorúság, az együttes szenvedés és a közös cél. Ebben az esetben én, mint közös utálat tárgya sokat tettem a csapat kohéziójáért.
Csak ügyes vagyok!
*
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: